Így jutottunk el a szentesi, a kiskunfélegyházai, ajakabszállási és a matkópusztai repülőterekre.
Szentest viszonylag könnyen megtaláltuk 1ó35 perces repülés után. Szívélyes klubtagok fogadtak minket.
Kiskunfélegyháza már nem volt egy egyszerű eset a megtalálás szempontjából GPS nélkül, csupán térkép alapján. De állítólag még az arrafelé ismerősök is elnézik a placcot néha. Kár, hogy a régi épület már csak a nagy idők tanúja és kihasználatlanul egy csendes életet élő sporterpülőtér mementója.
Jakabszállás mindennek az ellenkezője, amit a magyar kisgépes repülés nyomorúságos helyzetéről tudunk általában. Óriási élet, gyönyőrűen levágott fű, sok kisgép, sok ember, prosperáló szálloda, kiváló étterem vendégekkel és Nádas Tamás műrepülő Európa Bajnokunk műrepülésében csodálkozhattunk ezen az irigylésreméltó repülőtéren.
A következő reptér Matkópuszta volt, ahol a nagy reményekkel megépült repülőtéren kísérteties csend honolt. Az irányító torony viszont fenomenális látvány ezen a kihalt reptéren. Egyébként tökéletes rend és a munkaterületeken levágott fű fogadott minket. Innen már csak 165 km-t kellet megtennünk hazáig. A a kecskeméti repülőtér miután nem üzemelt direkt mehettünk LHDC irányába a már életrekeltett GPS szerint, ami nem is tett most rossz szolgálatot az élénk ÉNY-i széleltérítés miatt.
Összesen 370 km-t repültünk, amit majd még folyt. köv. máskor is, új repülőtereket felfedezve.
A résztvevők: Dr. Rohács Sándor/ Dr. Hangya Kálmán ZLIN142, Tóth Dávid/Tóth Imre SES,Deleff István/Váradi Csaba SES. Az útról készült fotók a fotó galériában láthatók.
IHO Repülés hírek
